AA
ISD Dunaferr Zrt.: „… stratégiai partner áll a küszöbön” - a dunaujvaros.com cikke

ISD Dunaferr Zrt.: „… stratégiai partner áll a küszöbön” - a dunaujvaros.com cikke

2020. december. 17

ISD Dunaferr Zrt.: „… stratégiai partner áll a küszöbön”

Lezárná az elmúlt hetek-hónapok állóháborúját, záros határidőn belül stratégiai partner belépését ígéri, pocséknak ítéli a cégcsoport nyilvánosság előtt mutatott képét, viszont példásnak tartja a város önkormányzatának pártok feletti kiállását. És ami fő: az ISD Dunaferr Zrt. jövőjét illetően gyors megoldásban és gyors felfutásban bízik Evgeny Tankhilevich legfőbb- általános vezérigazgató-helyettes. Exkluzív interjú, az elején egy státusztisztázó párbeszéddel.

– Itt ülünk a vasmű vezéri tárgyalójában, mégis megkérdezem: most kivel beszélgetek?
– Evgeny Tankhilevich vagyok. (Nevet.) Persze értem a kérdést, a státuszomat és jogosultságaimat illetően felröppentek alaptalan állítások a nyilvánosságban. A titulusom legfőbb- általános vezérigazgató-helyettes, lévén vezérigazgatói pozíció jelenleg nincs az ISD Dunaferr Zrt.-ben. Az SZMSZ és a vonatkozó törvények szerint teljes felhatalmazásom van, az osztályok vagy közvetlenül nekem jelentenek, vagy – ha másnak – az én felhatalmazásommal. Bárki állítsa is az ellenkezőjét, mindenki előtt vállalom, hogy a jelenleg hatályos törvényeknek megfelelően működik a vállalatcsoport.

Pörög a piac, de...

– Milyen évet zár, hol tart most a Dunaferr?
– Az egész évet tekintve 60-70 százalék körüli kapacitással futottunk, a jelenlegi mutatóink azonban sajnos rosszabbak. Nyáron a vírus veszélyhelyzet miatt összeomlott a piac – ami viszont hihetetlen, hogy jelenleg fantasztikusan pörög, nagy, pontosabban nagy lenne az igény a Dunaferr termékeire. Ha most csak 70 százalékon mennénk, minden financiális gondunk megoldódna, mindenkit ki tudnánk fizetni.
– Ehhez képest most milyen szinten folyik a termelés? 
– Ehhez képest nagyon komoly válságban, meggyőződésem szerint az elmúlt évek, évtizedek legkritikusabb szakaszában van a cégcsoport. Ez tény, ezzel szembe kell nézni, és ezt a válsághelyzetet a lehető leghamarabb fel kell számolnunk. Az alapprobléma az, hogy a krízis miatt – amióta a Taruta-csoport „feltűnt a radaron” – a hitelezőink, partnereink egészen egyszerűen megrettentek. A médiában megjelentek a hírek a háborús állapotról, a jogi úton folyó csatákról – és ki az, aki ebben a helyzetben hitelezne egy ilyen borzalmas hírű cégnek? Most ott tartunk, hogy a hitelezőink befagyasztották a hitelt, azonnali fizetésre álltak át – miközben nincs mozgótőke. Arra sem jut most pénz, hogy visszakapaszkodjunk az előbb említett 70 százalékos termelési volumen környékére. 
– Újra megkérdezem: a kapacitásait illetően hol tart most a Dunaferr?
– 50 százalék alatti szinten megyünk.  
– Mi lehet a kiút ebből a válsághelyzetből?
– A legegyszerűbb válasz az, hogy ha pénz áll a házhoz. (Nevet.) Komolyra fordítva: ha megszűnik a vasmű körüli ideges, feszült légkör, az már sokat lendíthet a helyzetünkön.
– Egy kis kitérő: az előbb említette a vállalatcsoport nyilvánosság előtt megjelenő – borzalmas – képét. Elégedett a vállalat külső kommunikációjával?
– A Dunaferr reputációja jó, a kommunikáció viszont alapvetően elhibázott és pocsék volt – ezt is be kell látnunk, be kell ismernünk. Mondhatom, hogy éjt nappallá téve dolgoztunk és dolgozunk a vállalatcsoport megmentésén, de önkritikusan megállapíthatom, hogy nem voltunk elég hatékonyak és eredményesek abban, hogy nyomatékosítsuk, nem utolsósorban a dolgozóink előtt és a helyi közösség előtt: a célunk az, hogy megmentsük a céget, megmentsük a gyárat. Szeretnék hangsúlyozni egy nagyon fontos, ám az utóbbi időben rendre elsikkadó tényezőt: a Dunaferr nem vesztes cég. Nem a legjobb, de mértékadó, fontos szereplő az acélpiacon. Fontos, hogy működjön – személyes meggyőződésem, hogy hamarosan kaphat egy esélyt a talpra állásra.  
 
Napokon belül eldőlhet

– Melyek lehetnek a talpra állás lépései? Kezdjük a rövid távú tervekkel: mi lesz holnap, holnapután, jövő hétfőn vagy pénteken?
– Nem titok, azon dolgozunk, hogy megjelenjen egy iparági nagy játékos, egy olyan szereplő, amely az átmeneti időszakban kisegíti a krízisből a Dunaferrt. Az sem titok, hogy napokon belül eredményt érhetünk el ezen a téren, és olyan céget találunk, amely szó szerint átmenti a vállalatot a válságon. Az ugyanis a komoly szereplők körében nem kérdés, hogy a Dunaferrnek nemcsak az elismertsége mondható jónak, de nagy jövője is van, lehet az acélpiacon. A rövid távú terveket illetően az azonnali feladat nem más, mint az, hogy működőképes állapotban tartsuk az eszközeinket: üzemeljen a kohó, pöfögjenek a kémények. Mutassuk meg, hogy élünk, működünk, és higgyük el, bízzunk benne, hogy stratégiai partner áll a küszöbön.
– Ha ez sikerül – és persze mindig ott a kérdés elején ez a fránya ha –, akkor mi lehet a következő lépés? Létezik középtávú koncepció a válságból történő kilábalásra?
– Erre a kérdésre rövid és egyszerű választ adok: igen, az a feladat, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legmagasabb kapacitással üzemeljünk. Ha ez megy, mindenki a pénzéhez jut: a hitelezők, a megrendelők, a partnerek, a munkavállalók és a részvényesek is.

Jó példát is látott

– Mennyi idő alatt lenne elérhető ez az optimális-ideális állapot?
– Ez merész válasz lesz, de vállalom: két-három hét alatt. Nagyon jó eszközeink és nagyon felkészült szakembereink vannak – sokadszor ismétlem, de nem tudom elégszer mondani: a Dunaferr nem vesztes cég. 
– Optimista?
– Feltétlenül, mert érzékelem a mozgolódást, és azt is tudom, hogy senkinek sem érdeke a vasmű bedőlése. Azzal is tisztában vagyok, hogy bár a leendő partner komoly garanciákat kér, de nem pénzt akar, hanem az átlátható működés alapjainak biztosítását. Ráadásul azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a felfogással: hadd említsek egy nagyon fontos, de az országos nyilvánosságban sajnos szintén elsikkadt tényezőt. A város önkormányzata a szó legszorosabb értelmében példát mutatott azzal, hogy ebben a kritikus szituációban a pártok felett álló, a pártszimpátiákat mellőző, egybehangzó döntéssel állt ki a Dunaferr megmentése mellett – és ez nekem, nekünk is hitet adott a folytatáshoz. Egyébként hasonló hozzáállásban bízom a többi szereplő részéről is. A Dunaferr egy magyar munkavállalókat foglalkoztató vállalatcsoport Magyarország szívében – nem szabad veszni hagyni.

UPDATE – percről percre módosul a kép!

A tegnap délután-este készült interjút követően sem állt meg az élet a vasmű háza táján – ma délelőtt újabb közlemény látott napvilágot az ISD Dunaferr Zrt. hivatalos oldalán, ami több soron pontosította, illetve megerősítette Evgeny Tankhilevich szavait. A munkavállalókhoz címzett összegzés szerint nincs ok a bizonytalanságra, hiszen folyamatban van Leonid Frumkin, Alexander Zavyalov, továbbá Iuliia Kasperskaia-Birman igazgatósági tagok visszajegyzése a cégjegyzékbe, mely ügyet a fő tulajdonos Vnyesekonom Bank is támogatja. Az igazgatóság valódi tagjai gondoskodni fognak a cégcsoport közgyűlési határozatainak jogszerű előkészítéséről, a közgyűlés jogszerű megszervezéséről – az irányadó szabályoknak megfelelően.

Az összegzés szerint a Székesfehérvári Törvényszék a mai napon felfüggesztette a Tetyana Taruta által hozott jogtalan határozatokat, mellyel az ukrán vonal igazgatósági tagokat és felügyelőbizottsági tagokat próbált megválasztani. A magyar bíróság tehát néhány napon belül már fel is függesztette Tetyana Taruta döntéseit, azok nem hajthatóak végre. Még ennél is fontosabb fejlemény, nyomatékosítja a vállalatcsoport hivatalos tájékoztatója, hogy   innentől következzék betűhív idézet – "a Vnyesekonom Bank támogatását élvező szakmai befektető már konkrét intézkedéseket készített elő a DUNAFERR megsegítésére. A menedzsment mindent megtesz azért, hogy ez mielőbb meg is érkezzen hozzánk. Nagy döntésről van szó, kormányzati szintű ügyeket is érint ez a befektetés, ami a szükséges adminisztratív teendők miatt sajnos lassítja a folyamatot. Azon vagyunk, hogy az 'i'-re a pont még idén felkerüljön."

A cikket a dunaujvaros.com oldalán találhatják meg.